HTML

Ilyen-olyan bosszúságok

Egy óriás plakát, egy hülye beszólás, egy elszúrt műsor a rádióban, mindig van miért morogni.

Friss topikok

Linkblog

Archívum

Szélhámos keres balekokat

2008.10.14. 20:53 Almássy Tamás

Miután a drága Vodafone-nak hála folyamatosan elszáll az internetem, s ezzel együtt az egész ténykedésem, ezért majd később kiegészítem.

Ezt írja a találmányról:

"Egy hazájából disszidált magyar ember, az atomkorszakot meghaladó, az egész emberiség sorsára kiható találmányt dolgozott ki, ezzel megoldva a jövő energia és közlekedés gondjait úgy, hogy megvalósulásával semmilyen természetbeni kár nem keletkezik. Az energia nem a kiváltságosok tulajdonává lesz, hanem minden ember ingyen energiához jut."

Így már teljesen érthető, miért nincs 15 éve támogatója...

A történet:

"A projektem alapja a víz nukleáris energiájának hasznosítása, azaz a szabadalmaztatott találmányom bevezetése a robbanómotorok, kazánok, sugárhajtóművek, áramtermelő aggregátorok és szikrongenerátorok stb. üzemeltetésére. Ez az üzemeltetési eljárás azt jelenti, hogy a jövőben a szénhidrogén származékok helyett a vizet tankolják fel az autók, a gépek és az égés végterméke is a Föld biológiai lényeit éltető tiszta víz lesz.

                Most, az „atomkorszakban” élünk és ez a korszak az atomok feltörésének, a plazmák létezésének, az anyagi szerkezet alkotóelemekre bontásának, a roncsolásnak a korszaka. Ezen műveletek és tudományok megismerése által jutottam el arra a megállapításra, hogy az izotóp állapotú víz is plazmásítható, nem szükséges a hidrogénnyeréshez az összes vizet szétbontanom, mert a vízplazma elégethető üzemanyaggá válik ebben az állapotában. Ennek az új üzemanyagnak mielőbbi hasznosítása nem csak azért fontos, mert az égés végterméke kipufogó gáz és füst helyett a légtisztító és éltető víz, hanem azért is, mert napjainkban az energia árának növelésével a kenyér, a hús, a tej, az összes élelmiszer és iparcikk ára is növekszik!

                Ezt az óriási költséget megtakaríthatja magának a magyar ember, mert az égési, hasznosítási eljáráshoz a szabadalmam szerint a tiszta csapi víz is jó!

                Az őrületesen fejlődő ipar, a hadiipar, a fegyverkezés, a háborúzás valójában az energia birtoklásáért folyik, legyen az a mi biológiai energiánk, az élelmiszer megszerzéséért folytatott háború vagy az olajmezők ásványkincsek területének birtoklásáért folytatott gyilkolás, a szenvedők, az áldozatok, a vesztesek, a károsultak mindig MI vagyunk, és a győztes, „röhögő harmadik” az üzletember, a kereskedő lesz!

                Abban az esetben, ha mi a víz nukleáris energiáját hasznosítjuk az ingyen „energiaforrás” üzemelésére fejleszthetjük tovább a különböző irányban a technológiát, teremthetünk azok gyártmányainak világpiacot és az energiában, vízben szegény országokat elláthatjuk a szükségletük szerinti berendezésekkel. Ez azt jelenti, hogy óriási lepárlótelepeket létesíthetünk a tengervíz desztillálására ott, ahol vízhiány van, máshol pedig termékeink az ingyen üzemanyaggal végzik el a termelői munkát.

                Az természetes, hogy minden új technológia valami régit levált, valamilyen megszokott folyamatot és főleg érdeket sért. Egy új technológia, egy új tudomány csak akkor arathat gyors sikert, ha azt az üzletemberek, a pénzemberek köre alkotta, vagy kaparintotta meg!

                Minden ellenkező esetben ők a sértettek, ők károsultnak érzik magukat és mindent elkövetnek ezek az „emberistenek” azért, hogy nélkülük, birtoklásuk nélkül még a Nap se kelhessen fel!

                Jó példa a pazarlásukra, a világhatalmi vágyuk tombolására ez a mai korszak, az atomkorszak, hiszen Los Alamosba 125 000 tudóst, fizikust és szakembert gyűjtöttek össze csak azért, hogy a tündöklő Uranius ásványt feltörjék, abból energiát, tömegpusztító atombombát állítsanak elő. Az atombomba „fojtott” változata az atomreaktor lett, melyben ugyanaz az energiamennyiség szabadul fel, csak nem egy ezred másodperc alatt, hanem lassú tomvadással, ami a pusztító erejét alattomossá, lassú „döghalálként” kisebb dózisokban zúdítja ránk.

                Elhitették az emberekkel, hogy az atomreaktorok tiszták, egészségesek és szükségesek, mert azok termelik a villamosáram előállításához a gőzt, de elhallgatták azt, hogy a láncreakcióval felszabaduló béta, gamma, no sugarak elrákosítanak, megkorcsosítanak, megcsonkítanak, elpusztítanak minket! A reaktortelepek látszatra csakugyan tiszták, de telve vannak a láthatatlan negatív sugarakkal. Ezeket az 1900-as években előállított negatív „hideg” sugarakat nem érzékeljük.

                Nem látjuk, nem halljuk, nem ízleljük, mégis vannak és roncsolnak minket! Értsük meg végre, hogy ezek a negatív radioaktív sugarak NEMRE, FAJRA, KORRAVALÓ tekintet nélkül elpusztítanak mindenkit! Elpusztították rákos nyavalyával a feltalálókat, elpusztítják a gyártóikat, a felhasználóikat is!

                A hideg sugarak érzékelésére nem alakult ki érzékszervünk, mert ezek az évmilliók alatt nem léteztek. Mi egyedül az a+ sugarat, a természetes tűz melegét érezzük.

                Az alfa+ sugarat egy fólia, egy papír képes elszigetelni. A béta sugár az 1 mm vastag ólomlapon is áthatol.

                A gamma, a no, az minden anyagon, a legvastagabb ólmon is áthatol, azaz nem lehet leszigetelni, nem lehet az áramlását megállítani!

                A legszomorúbb az atomtechnológiában azonkívül, hogy ma már uránszármazékú tömegpusztító idegméreg fegyvereket (NATO Délvidéket, a német hadsereg a koszovói lakosságot lőtte, de a német tv közlése szerint a német katonák nem fertőződtek meg!) , pl. uránhexafluarid töltetű rakétákat is gyártanak, mégis az, hogy a radioaktív negatív sugarak több százezer évig fertőzik azt a területet ahová kilőtték, ahol felrobbantották őket! Ugyanez a károsodás, sugárfertőzés következik be azokon a területeken, melyeken a reaktorok salakját tárolják, ugyanis a láncreakciót, amit a reaktorban elindítanak, nem lehet többé leállítani és a sugárfertőzés terjedése ellen nincs védelem és nem is lesz soha, hiszen azok a sugarak a legvastagabb ólmon is áthatolnak!

                A kormány – ez esetben a magyar kormány – nem hozhat be az országba olyan anyagot, ami a lakosság épségét, életét veszélyezteti, nem építhet, nem helyezhet üzembe olyan létesítményt, nem tárolhat olyan anyagot, aminek tömegpusztító, fertőző hatása van!

                Mégis, mindezek tudatában és ismeretével az államnak nem érdeke az, hogy mi magyarok a vízenergiát használjuk és a technológiát gyártsuk. Az állam fogalma alatt a kormány azon korrupt, haszonleső törvényhozó, törvénykező, akadályt képző, idegent szolgáló testülete értendő, amelyik hazánkat eladta, iparunkat felszámolta és a magyar embert biorobottá alakította át! Ennek köszönhető, hogy a magyar ember lett a munkanélküli, a fedélnélküli, a kéregető és a csikkszedő! Ma már Budapest utcáin több a kéregető, mint a járókelő.

                Ezek a korrupt állami hivatalnokok úgy alkották meg az elmúlt 10 év alatt a törvényeket, hogy azok betartásával soha többé sem állhat TALPRA a MAGYAR! Magyarországnak, a magyar nemzetnek ezt a szándékos elszegényítését a Gazdasági Minisztériumban, a Környezetvédelmi Minisztériumban és az OMFB-n kapott tájékoztatások szerint úgy oldották meg, hogy a technológiai fejlesztésekhez adható állami támogatásra óriási fedezet szükséges. Ez lehet készpénz, ingatlan, ékszer – (aranyrúd?!) stb. E mellett a kft. Több éves mérleggel köteles igazolni azt, hogy évek óta nyereséges! Ha valaki egy technológiai fejlesztésre 50 millió Ft-ot megpályáz, annak min. 50-100 millió Ft értékének zálogba helyezésével kell szavatolnia a saját gazdagságát. Ha valaki ilyen gazdag, akkor minek neki az állami támogatás?!

                És ki az, aki ilyen gazdag és miből?! E törvényeket azok szülték, akik az idegennek eladták, kiárusították hazánkat és ezen törvények által ügyelnek arra, hogy az ő gazdagsági szintjüket a magyar el ne érje! Ne legyen közöttük hígulás!

                E szomorú valóság mellett léteznek a kormányban olyan hivatalnokok is, akik mégis igyekeznek felügyelni az újra, a jóra az ország gyarapodása érdekében. Így következett be az, hogy az FVM a Németországban szabadalmazott találmányom patentjét a budapesti és a miskolci egyetem atomfizikus, plazmafizikus, technológus tudományok doktoraival, tanáraival megvizsgáltatta.

                A Német Szabadalmi Hivatal 3000 dolgozójából 650 a tudós és ezek a tudósok ügyelnek arra, hogy Németország a világszínvonalon a technológiai és technikai termékeivel egyre magasabb helyre kerülj9ön. Ezek a tudósok a találmányom vizsgálatakor a Franhofer Intézet plazmakutató tudósaival együttműködve állapították meg azt, hogy a találmányom

-          minden eddigi, e szakterületi technológiai találmányt felülmúl,

-          működik,

-          előállítása olcsó,

-          nemzetgazdasági értéke nagy,

-          kereslet van rá a piacon, a világpiacon,

így megadták rá a szabadalmat. A szabadalom anyaga gyártásra jogosító okirat.

                A magyar tudósok vizsgálati eredménye nagyon pozitív és javasolják a szabadalom megvalósításának a legmesszebbmenő támogatását. Ennek módját már a minisztériumoknak kell megtalálniuk.

                A németek a szabadalom leírását 27 országba, Németországban 13 intézménynek küldték el és három hónap véleményezési – megtámadási – időt adtak az ott dolgozó tudósoknak. A beérkezett véleményezéseket átvizsgálták a 3 hónap leteltével és mivel a találmány ellen érdemleges támadás nem érkezett, a szabadalmat jogerőre emelte a szabadalmi hatóság.

                A hazai érdekellentétek között többen megemlítették az olajpiacot is. Hangsúlyozni szeretném, hogy a találmányom nem szünteti meg az olajpiacot, mert a találmány bevezetése és általános szétterjesztése világszerte nagyon hosszadalmas eljárás. Olajra, kenőanyagra a gépiparnak, a vegyiparnak stb. továbbra is szüksége lesz. Az olajfogyasztás távoli csökkenését az áremeléssel oldják majd meg, nem beszélve arról, hogy az olaj mint ásvány kifogyóban van már!

                Támadás ért más vonalról, indirekt támadás azáltal, hogy az alapítványunk egyik segítője az alapítvány tájékoztatóját jó szándékkal dr. Vedres András kandidátusnak, a Magyar Tudományos Akadémia szakértőjének, a Magyar Feltalálók Szövetsége főtitkárának elküldte. Vedres este 21 órakor felhívta telefonon Szabó Lászlónét és nem művelt emberként veszekedett, sőt a rendőrség rábocsátásával fenyegette meg az ártatlan feladót. Mi is rejlik mögötte az emulziós és a repceolaj kísérletezésén kívül?

                1999 februárjában a Magyar Rádió „Vasárnapi Újság” műsorában velem készített interjú hangzott el, melyben a találmányom lényegéről és megvalósítási terveimről nyilatkoztam. E hír alapján Franka Tibor az „Aranyfüst” műsorra készült és e céllal meglátogatott az akkori Komócsy úti irodámban. Ott volt Hamvassy Péter autósmérnök is, amikor egy kis ember megkocogtatta az iroda nyitott ajtaját és beszólt, hogy „dicsértessék!” Először azt hittem, hogy a szombatista vagy a Jehova tanúi szekta kéregető agitátora, de végül bemutatkozott dr. Vedres András, a Magyar Tudományos Akadémia szakértőjeként. Névjegyet cseréltünk és hellyel kínáltam Vedres urat, majd mijárta tudtával elkezdtem a találmány megértéséhez a rövid előadásom a képletek ismertetésével. Vedres úr szakértői reakciója az volt, hogy időnként közbekiáltotta, hogy „Hülyeség! Marhaság!” E két bőszavú intelligens válasza után azt mondtam, hogy én eddig a Magyar Tudományos Akadémia gondozásában kiadott tankönyvekben szereplő tényeket és képleteket mondtam el. Ha ez mind hülyeség és marhaság, az a Magyar Tudományos Akadémia szégyene! DE! Ha csak erre futja a Magyar Tudományos Akadémiának, akkor beszéljünk Lavoasier kutatásáról és a kutatás eredményeiről. Mielőtt megkezdtem volna előadásom a nagy francia tudósról, újra elhangzott a szakértő tudományos állásfoglalása, a „Hülyeség! Marhaság!” szóbőséggel! Erre megemeltem a hangom: „Ön azért jött, hogy engem mocskoljon?! Menjen a fenébe!” – mondtam. Hát elmenjek? Elküld? – kérdezte Vedres és felállt. Kérem rá! – volt a válaszom és az ajtóhoz kísérve kértem Vedrest, hogy ne haragudjunk egymásra, kezet fogtunk és miközben az ajtóhoz kísértem mondtam, „Vedres Úr! Van egy jó tanácsom! Tanuljon! Önnek még sokat kell tanulnia! Ott nincs korhatár!” és Vedres úr eltávozott. Franko Tibor megkérdezte, hogy minek vélem Vedres viselkedését, amire azt válaszoltam, hogy Koch professzor a nagy génkutató azt állapította meg, hogy az azonos génű emberek azonosan gondolkodnak. Nézzen ránk! Ő alacsony, én meg magas vagyok. Így ment füstbe az „Aranyfüst”! Vedres provokációja miatt!

                Az érdekellentét másik nagy oka még az, hogy Vedresék mint a METRO újságban is nyilatkozták, az interneten árulják olcsón a magyar feltalálók szellemi alkotásait. Ők elprédálják a tudományunkat az idegennek, én pedig az idegenből mentem át a magyarnak! Úgy látom Vedres András viselkedéséből, hogy mégsem fogadta meg a két évvel ezelőtti tanácsom! Nem gondoltam volna, hogy a Magyar Tudományos Akadémia szakértője – az akadémia beleegyezésével talán – abban kéjeleg, hogy ártatlan, jóindulatú idős hölgyeket telefonon molesztál. Mi lett volna, ha a hölgy az ijedtségtől infarktust kap?! Vagy szélütést?! Hogy számolna el akkor ezzel az aljassággal a Magyar Tudományos Akadémia?

                A kormánynak a hazánk gazdasági életének növeléséért – így már visszatérve a két ország tudósgárdájának a véleményére – adott az a lehetőség, amit korteskodásukkor a hazának, a magyar népnek ígértek. Adott a lehetőség arra is, hogy az atomreaktorokat a közeljövőben leállítsák és a turbógenerátorok meghajtásához szükséges gőzt a kazánjaink állítsák elő a radioaktív uránium helyett. Nem kell Erdélyben atomhulladék tárolót építeni, nem kell a „döghalált” okozó urámzumot megvásárolni, nem fogja az áramtermelés, a füstgáz, a kipufogógáz a lakosságot fertőzni. A mezőgazdaságban a gépek, a tanyák az aggregátorok energiájával és a víz üzemelésű kazánokkal lesznek felszerelve. A melegházakban „költségmentesen” termeszthetik a primőrárut, és azok minőségi értéke mellett a mennyiséget egyre fokozhatják, melytől versenyképesek lesznek Európa országaival. A találmány fokozatos bevezetésével megteremtjük magunknak az atommentes és szennyezésmentes Kárpát-medencét, melynek adottsága oszthatatlan földrajzi egység!

                A tárgyalásaim során többször elhangzott olyan javaslat is, hogy a találmányom ajándékozzam – „ha már olyan jó magyar vagyok” – a magyar államnak. Az igaz, hogy én „nem vinni, hozni jöttem!”, de nem ajándékozni” A magyar állam nagyon ért az ajándékozáshoz, ezért van az, hogy nincs egy üzlet, egy bolt, egy ipari létesítmény, amelyik magyar kézben lenne vagy magyar érdeket képviselne. A cégtáblák „kiejthetetlen, kitekert” idegennyelvűségük arról tanúskodnak, hogy ott, abban a vállalkozásban az idegen az úr! A magyar ember pedig a biorobot szintjére süllyedt! Nekünk már nem kell az EU-ba bejutnunk, az EU már régen itt van! Látni a cégtáblákon! Itt meg kell jegyeznem azt, hogy az EU, az Európai Unió nem azonos az EG-vel, a Közös Piaccal és nem is lesz soha sem az! Az EU pénznélküli politikai uralmi szervezet Európa bekebelezésére, a Közös Piac gazdasági szövetség, mely mögött a társországok tőkéje áll! Mégis! E politikai tragédiánk befejezése a belépési aktus lesz! Ha bekényszerítenek minket e politikai alattvalóságba, akkor nekünk magyaroknak ekkorára már sorozatban, futószalagon kell az autókat (használtakat, újakat) vízüzemeltetésűre átépítenünk, hogy amire átadják politikusaink az idegennek az országot, minket magyarokat azok ne mint szolgákat, hanem mint egyenrangú partnereket akceptáljanak.

                Húzzuk ki magunkat, járjunk büszkén a világban, mert eddig a világnak nagyon sokat, sőt túl sokat adott a magyar!

                Szégyen az a látvány, amikor politikusaink az idegen országban mint „kóborló ebek” kullognak a „morzsát adó nagy testvér” mellett! Lesír a viselkedésükről, a hálaadó beszédjükből kiderül, hogy sokkal kevesebbnek érzik magukat, mint diplomáciai partnereik és azok lekezelő gesztusát az adakozásuk reményével kénytelenek elviselni.

                A jövőben nem kell a honatyáinknak nyelvüket az idegenek talpa alá tenniük, mert azt a nyomort, amit nekünk az idegenek uralma okozott elmossa a víz, mint a homokot és a víz nukleáris energiájának hasznosításával, konkurens nélküli termékeink forgalmazásával, a valuta korlátlan beáramlásával a leggazdagabb országok közé írják be Magyarország nevét!

                Hazánk megmentésének, a magyar nép meggazdagodásának lehetősége adva van. A megvalósulás a magyar nép öntudatos összefogásán és a magyar kormányon múlik. A magyar embernek rá kell jönnie arra, hogy az ide betelepülő idegen nem hozni, vinni jött! A történelemből tudjuk, hogy hazánkba az idegen az elmúlt ezer év alatt uralkodni, gyilkolni, rabolni, fosztogatni érkezett. Miért lennének most ugyanazok mások? Kicserélődtek-e a fenti kegyetlenkedésre programozott génjeik?! A gonoszt nem lehet megtéríteni!

                A projektem megvalósításának és a magyar fiatalok oktatásának, nevelésének, iskoláztatásának érdekében hoztam létre a Vízenergia Alapítványt. Ennek egyik oka az is, hogy az állam a fejlesztési kiadásokra a támogatásokat az alapítványnak mint „jogi személynek”, nem  magánszemélynek adhatja. Nekem mint „természetes személynek” is adhatná úgy, mint ezt Németországban is teszik. Németországban a projektemre, az alapításra és beruházásra a bank 10-15 millió DM hitelt adhat évi 4-5%-os kamatra. Ha nincs fedezetem, akkor a Rizikókapitál Társaság a projekt 80%-áig vállal 0,75-1,0% kamatra kezességet, aminek garanciáját az állam vállalja. A hiányzó összeget a minisztériumok 20-50%-os vissza nem térítendő támogatással pótolják. Rendkívül rizikós és hosszú ideig tartó technológia fejlesztési költségét a Bajor Állam 100%-ig átvállalja! A kölcsön kifizetése 100%-os, így nem fordulhat elő olyan eset, hogy a bank meggondolja magát és nem fizet! Ott nem lehet „MIZO”-zni! Ezeket a rendelkezéseket „elfelejtettük” átvenni a németektől, helyettük olyanokat alkottunk, melyekben biztosan belepusztulunk!

                Az alapítvány a kezdeti gazdasági nehézségek áthidalására és a megvalósítási esetleges állami költségtámogatások kezelésére is létesült, a magyarok, a lakosság, a cégek és vállalkozások adakozására is igényt tart, ami nagyon szükséges is, hiszen a megvalósítás minden magyar érdeke! A két évi „hadakozásom” a kormánnyal még a fenti pozitív állásfoglalások után sem biztosítja azt, hogy megkapom az állami támogatást, hiszen a további feltételek lehetnek olyanok, melyeket patentvédelmi okok miatt elfogadnom nem szabad. Egy ilyen ajánlattal vagy követeléssel biztos jelentkezni fog az állam! Ha már nem ajándékoztam nekik, keresni fogják annak módját, hogy lehetetlenné tegyenek. Ez régi trükk! Napjainkban a szemfényvesztések, a csalások, a megtévesztések, a korrupció világát éljük. Ha a kormány a megvalósítást kívánta volna, már régen üzemelnének berendezéseink! Igaz, hogy honatyáink használják a Szentkoronás magyar címert, lengetik velünk a piros-fehér-zöld magyar zászlót, éneklik velünk a MAGYAR HIMNUSZT, de ezt ne a mi megtévesztésünkre, a becsapásunkra tegyék! A fenti hazafias érzések művelését nem az álruhás és álarcos magyar állampolgároknak, hanem a tiszta szívű és érzelmű magyar embernek kell gyakorolnia!

                Amikor a kormány hivatalaiban járok, akkor én jó helyen vagyok ügyem érdekében, csak azok akik fogadnak és döntenek felettem azok ülnek rossz helyen! Így következett be az az eset, hogy a Gazdasági Minisztériumban immár két éve a Magyarország iparát egyszemélyben képviselő főosztályvezető fiókjában penészedik a patent (szabadalmi) leírásom a projekttel. Orbán Viktor miniszterelnök úrnak a Miniszterelnöki Hivatal főtanácsadója javaslatára leadtam és 1998 október 10-én egy példányt postán is feladtam a dokumentációból, melynek további szomorú sorsa ismeretlen. Ebben a mesterségesen, erőszakosan megteremtett anarchiában mindent szabad, el lehet követni, ha az magyar érdeket sért! E hivatali visszaélések nem ismeretlenek, éppen ezek ellen kérem minden magyar támogatását. Nem pártoskodni, acsarkodni, marakodni kell, hanem összefogva átlépni az akadályokon és teljesíteni életünk értelmét, azt, hogy hazánkat megmentsük a pusztulástól! Ebben a gazdasági harcban ne elégedjünk meg a tapsolással, a hangzatos, hazafias parolákkal, mert ma TETTEKRE van szükségünk! Javaslom minden magyarnak, hogy naponta legalább 20 MÁSODPERCIG gondoljon arra, hogy ő magyar és magyar feladattal jött a világra. Feleslegesen nem születik meg senki, de bárki feleslegessé teheti magát.

                Ne legyen köztünk senki sem parazita, ne várjon arra, hogy ő majd mások javaiból jogtalanul részesüljön, ne bűntudattal, hanem öntudattal nézzen és nézhessen a másik magyar szemébe!

                A patentírozott találmány él! Megszületett és ismert világszerte. Ha nem kell a magyarnak, ha nem cselekszik a magyar a megvalósításért, akkor valahol valamelyik idegen fogja megvalósítani azt, a magyar ember pedig a kurdok sorsára jut! Ez az új évezredünk lehet a bukásunk, a teljes megsemmisülésünk, de lehet a dicsőséges felemelkedésünk, a felvirágzásunk korszaka is! Ennek eldöntése a magyar népen, a magyar nemzeten múlik. Én a találmányom a magyar nemzet tulajdonának tekintem – ezért is hoztam haza a megvalósítás lehetőségét – melynek egyedüli őre én vagyok mindaddig, míg erővel bírom.

                A jó gazda nem a kövek közé, nem a terméketlen homokba, hanem a tápot adó talajba veti el a magot? Remélem én jó gazda vagyok?"

Gróf Spanyol Zoltán

Budapest, 2000. augusztus 5.

forrás: www.vizenergia.hu

 

Szólj hozzá!

Az építőipari fővállalkozó, aki soha nem is akart fizetni

2008.10.13. 22:19 Almássy Tamás

 Egyre valószínűbb, hogy számos olyan cég van, amely már az építkezés kezdetén úgy számot, azért fogja neki megérni a dolog, mert ilyen-olyan indokkal nem fogja kifizetni az építkezést valójában elvégző alvállalkozói egy részét. Főleg az egy projektre alakult cégek között gyakori az ilyen. E helyzet elen védekezik a VÉSZ, erről szól az alábbi cikk:

A tettek mezejére lép a VÉSZ. Az építőipari vállalkozók érdekeit képviselő szövetség türelmi ideje október 15-én lejár. A hónap második felében kíméletlen bontási akciókba kezdenek azoknál a cégeknél, amelyek a szövetség szárnyai alá tartozó vállalkozóknak tartoznak.

„Tisztelt Lakók! Kérjük ne vigyék be a házba értékeiket, mert a tetőt lebontottuk”. Enyhén szólva kellemetlen, amikor frissen épült lakóházunk ajtajában ez a felirat fogad. A felhívás  a Vállalkozások Érdekvédelmi Szövetsége (VÉSZ) irodájának falán a kezdetekre emlékeztet; amikor egy ingatlanprojekt egyik alvállalkozójánál végképp betelt a pohár. Éliás Ádám, mint a Tető-szféra Kft. ügyvezetője kiegyenlítetlen számlája miatt a bontás mellett döntött. Saját munkája gyümölcsének esett neki csákánnyal. Még aznap délután sikerült megegyezni az építkezés beruházójával, követelését maradéktalanul kifizették. Ennek már lassan egy éve, az eset követendő példa lett.

Az úgynevezett „csákányos adósságbehajtás” lassan bevett gyakorlat az alvállalkozók körében. A java azonban még csak most jön. Az idén tavasszal megalakult VÉSZ jelenleg 41 tagjának érdekeit képviseli azokban a vitás elszámolási ügyekben, ahol a fővállalkozókkal vagy a beruházóval nem tudnak megegyezni. A szövetség azt ígéri, október 15-e után nincs kegyelem, indul a bontási szezon. A hónap közepéig tart ugyanis a szövetség által megszabott türelmi idő. Mintegy tizenöt fővállalkozó vagy beruházó kapta meg október 1-jén az utolsó felszólítást. Azok, akikkel e hét szerdáig nem sikerül megegyezniük, biztosan számíthatnak a VÉSZ „baráti látogatására”. A kiegyenlítetlen számlák összértéke megközelíti a 200 millió forintot. Mint azt Éliás Ádám, a szövetség elnöke lapunknak elmondta, a felszólított cégek körülbelül egyharmada már jelezte, hogy hajlandóak elszámolni az alvállalkozókkal.

Éliás Ádám azt mondja, a bontással egybekötött demonstráció a végső megoldás. Elsősorban a békés megegyezésre törekednének, ám a szép szó kevés esetben vezet kézzel fogható eredményre. Mint mondja, azért van szükség drasztikus fellépésre, mert nincs más eszköz a kezükben, a jog nem védi kellő mértékben az érdekeiket.

Míg egy kiló almánál vagy egy autónál pontosan megállapítható, hogy mikor kinek a tulajdona, ugyanez a beépített építőanyagok esetén már korántsem egyértelmű. Álláspontja szerint a ki nem fizetett anyagok, építőelemek logikusan mindaddig az alvállalkozó tulajdonát kellene, hogy képezzék, míg annak ellenértékét meg nem kapták. Ily módon, ha a megrendelő nem fizet, az alvállalkozó elméletben saját tulajdonát bontja le és viszi el egy-egy akció során.

A jog azonban ezt másképp látja. Ha az alvállalkozó számláját a megrendelő (a generálkivitelező vagy a beruházó) befogadta, és azon a vállalkozó nem kötötte ki a tulajdonjog fenntartását, a beépített anyag már az építtető tulajdona – mondja a hvg.hu-nak Dr. Géczi Beatrix, ingatlanjogász. Így, aki azt kiszereli és eltulajdonítja, rongálást és lopást követ el. Más kérdés, hogy a ki nem fizetett anyagok egy jogi vita tárgyát képezhetik, melyben az igazát az alvállalkozó a bíróságon, peres eljárás keretében bizonyíthatja (ha van hozzá türelme). A tartozás önmagában nem bűn, de ha az is volna, a „csákányos adósságbehajtás” önhatalmú bíráskodás.

Nem hagyható figyelmen kívül a lakó szempontja sem, hiszen ő jóhiszeműen jár el, amikor megvásárolja új lakását, és mit sem sejt az alvállalkozó és a megrendelő közötti anyagi vitáról. Az építtető esetében ugyanakkor felmerül a rosszhiszeműség, ha az értékesítéskor tisztában van vele, hogy nem fogja teljesíteni az alvállalkozó jogos követelését. A szenvedő fél a lakó, az alvállalkozó pénz híján akár a  lakáshoz tartozó ajtókat is elviheti. Éliás Ádám ezzel kapcsolatban lapunknak kifejtette, hogy bontásaik nem érintik azokat a helyiségeket, amik a lakók közvetlen élettere, azokban az épületekben, ahol emberek tartózkodnak, maximum jelképesen bontanak. Ott viszont, ahol egy szimpla építési terület a bontás tárgya – ígérete szerint – „kő kövön nem marad”.

Kerül, amibe kerül

A közelmúltban először a Béke Liget lakóparkban tartott bontással egybekötött demonstrációt a VÉSZ. Az akció csupán figyelemfelkeltés volt a kivitelező Archivent Kft. és a beruházó Engel Group számára. A szövetég tagjai, a projekt egyik károsultja, az EGH Kft. néhány nyílászáróját szerelték ki és vitték el. Szegeden, egy másik, néhány hete szervezett akciónál pedig a Fehér T. és Társa Kft. fizetési morálját igyekezett javítani az érdekvédelmi tömörülés. Mivel az ügyvezető a felszólítás ellenére nem ürítette ki székházát, a szövetség családi háza kerítésén hagyta ott „kéznyomát”. Éliás szerint mivel a megrendelő privát ingatlanjait abból a profitból építi, ami a ki nem fizetett alvállalkozói számlák miatt a zsebében marad, így elvben „jogosan” járnak el, ha ott bontanak. Bár az okfejtés logikusnak tűnhet, ettől a bontás még jogsértés marad.

Mindez nem tántorítja el a Vállalkozások Érdekvédelmi Szövetségét attól, hogy folytassa az akciósorozatot. Éliás Ádám igen határozott, mikor azt mondja, addig csinálják, míg el nem érik céljaikat, kerül, amibe kerül. Az egyik legfontosabb törekvésük, hogy kikényszerítsék a szerintük elengedhetetlen jogszabályváltozást.

Október elején négy petíciót fogalmaztak meg, melyeket az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumhoz, a Pénzügyminisztériumhoz, az Országgyűléshez és a Köztársasági Elnökhöz címeztek. Ezekben többek között egy Szlovákiában már működő jogi megoldás bevezetését kezdeményezik.

A követendő példa szerint egy-egy ingatlan építtetője csak akkor kaphatna használatbavételi engedélyt, ha büntetőjogi felelőssége tudatában nyilatkozik róla, hogy az épületen dolgozó valamennyi vállalkozó számláját kiegyenlítette. E jogi gyakorlat hazai alkalmazása érdekazonosságot teremtene, így kiküszöbölhetővé válna a lánctartozás, hiszen mind a beruházó, mind a fővállalkozó, mind az alvállalkozók a korrekt, gyors együttműködésben lennének motiváltak.

Egy másik felvetés az építőipari kivitelezési árak minimumát szabályozná. Ez kizárná annak lehetőségét, hogy a beruházó és a fővállalkozó olyan irreálisan alacsony árban állapodjon meg, amiből borítékolhatóan lehetetlen minden munkafolyamatot megfinanszírozni.

Éliás Ádám azt mondja, a szövetség fő feladata nem az adósságbehajtás volna, hanem a szakma fejlesztése. Egyelőre azonban csak a napi „tűzoltásra” van kapacitásuk. Tevékenységük kimerül abban, hogy a túlélésben segítsék tagjaikat, azaz megmentsék őket a csődtől. Holott az ágazat szereplőinek nem a körbetartozás az egyetlen súlyos problémája. A pénzügyminisztériumhoz benyújtott petíciójában a VÉSZ az adórendszer gyökeres átalakítását is kezdeményezte, ellenkező esetben országos adóbojkottot hirdetnek. A minisztérium a hvg.hu megkeresésére úgy reagált, dolgoznak azon, hogy az ágazat gondjaira mielőbb megoldást találjanak.

A szövetség első embere szerint az építőiparban kialakult viszonyok tarthatatlan helyzetét mutatja az is, hogy egyre több a krimibe illő eset. Két olyan ügyről is tudnak, amikor a jogosnak vélt jussát követelő alvállalkozót a megrendelő azzal fenyegette, hogy alvilági szereplők közreműködésével az életére tör. Éliás Ádám szerint a VÉSZ minden eszközzel megvédi tagjait, igaz ők elsősorban érdekvédelmi tömörülés, nem pedig életvédelmi.

Megjelent a hvg.hu-n. Írta Benkő Eszter.

http://hvg.hu/itthon/20081013_epitoipar_vesz_csakany_adossagbehajtas.aspx

Szólj hozzá!

KÁRVÍZ - Rosszat, drágán – de legalább lassan [1]

2008.10.12. 22:52 Almássy Tamás

 Bár a rendszer azt írtaki, hogy szerző vagyok, valójában csak "publikátor".

[1]

 

Balogh Péter[2]

geográfus

 

 

– De jó, hogy lassan megyek! – mondja a csiga.

– Miért? – kérdezik tőle.

– Mert rossz irányba.

 

 

Kár.

Azért mégiscsak kár.

            Ez jut az ember eszébe a „lesz hol levezetni” lefolyó-kampány láttán. Persze pontosabb, ha kibontjuk: „Le-a-folyókkal” kampány – ez világít rá jobban a mélyebb üzenetre. Mert, ha az árvízzel baj van egy csapadékhiányos területen, akkor a folyóval is baj van. Kár.

Mit kanyarog itt össze-vissza, mikor folyhatna egyenesen is?! Hát, nem logikus?! Pedig, már hányszor kiegyenesítettük! Kár. Ha kiegyenesítjük – pedig az nem olcsó –, hát zátonyokat rak le, megintcsak kanyargósan folyna, a partot kövezni kell (Kell?), a medret kotorni, de hát már így is olyan mélyre vágódott, a víz szinte kifogy belőle nyaranta. Hegymászó felszereléssel lehet leereszkedni a partján. A vízhez, a meder aljára. Mert, ahol fürdőzünk, az már nem a folyó partja. Hanem a meder alja. Kár. Mínusz 200 cm-es vízállás, 100 m3/s-os vízhozam. Magyarország második legnagyobb folyója. Lefolyója. Kár.

            Nahát és ez az árvíz! „A folyó lázas életjelensége” – írja a szakkönyv[3]. Ahelyett, hogy szépen egyenletesen, mint a halott ember szívverése, folyna az a víz, időnként dobban egyet. Hogy vizet pumpáljon a tájba. Vizet és tápanyagot. Véletlenül éppen a száraz időszak elején, amikor az Alföldön fele annyi eső esik, mint amennyi a vízháztartási egyensúlyhoz kellene. Véletlenül a halakra éppen ilyenkor jön rá a szaporodhatnék, s éppen azokat a helyeket szeretik, ahova a víz kifolyik magától. Merthogy ez a víz nem összevissza folyik, hanem a mélyen fekvő területekre: az árterekre. Kár.

Ezeket a területek ugyanis levágtuk a folyóról. Ma az ártereink 95%-a szárazon marad a legnagyobb árvíz idején is. Átjárhatatlan árvízvédelmi töltésekkel levágtuk őket a folyóról, ahogy az ember kezét-lábát levágják a testéről. Kár. Tudniillik így nem működik rendesen. Se a láb, se a test, se az ártér, se a folyó. Először kiszárítjuk – pénzért, majd öntözünk – pénzért.  Van, akinek megéri – eddig is volt hova levezetni –, de a többségnek kár.

De a legjobb üzlet mégiscsak az árvízveszély. Nem volt könnyű létrehozni. Verítékes munkába került, nagyon sokat fizettek az érdekeltek, de csak sikerült 150 év alatt 5 méterrel (!) felduzzasztani a folyó szintjét, fel a házak fölé. Ami elférhetne a határban, hogy éltesse a tájat, azt földtöltések közé szorítva megemeljük. Hogy lehessen ellene védekezni. Rettegni és védekezni – a víz ellen egy csapadékhiányos területen. Kár. Nagy kár.

S ez még továbbfejleszthető! Vége nincs Tisza-szabályozás[4]. A Továbbfejlesztés tervezésekor majdnem megoldódott a probléma, hiszen a víz közügy, nem víz-ügy. A civilek és környezettudományi szakértők által javasolt tájgazdálkodás bevezetése megoldhatta volna, hogy a vízborítás többszörösen hasznosuljon: az árvízi vízfelesleg elhelyezése (nem levezetése!) és a tájban maradó vízvagyon mellett, a vízhez igazított tájhasználat és a szolgáltatások közösségi ellentételezése is jövedelmet jelentsen a gazdálkodónak és egészséges tájat és élelmiszert az országnak. A VTT-ről mint komplex vidékfejlesztési programról előbb kormányhatározat, majd törvény is született (2003, 2004), de aztán a kormány „tudatosan döntött” törvényének végre nem hajtásáról. Kár.

Az eltelt időszak legnagyobb eredménye talán a régészeti kincsek el(ő)kerülése, melyekre más, történelmüket éppen építő és nem romboló országokban külön adományként és nem a késedelem magyarázataként tekintenének. Ezek a leletek harsányan tudósítanak a vízrendezések előtti (értsd: mikor még nem akarták levezetni) Tisza-vidék évezredekre visszanyúló (!) sűrű településhálózatáról és gazdagságáról. A Tiszaroffinak nevezett tározó töltései nemcsak a dózereket elkerülő aranyleleltről híresek, de igazi különlegesség, hogy egy darabon a tározó töltése egy korábbi Tisza mederben fut – hosszában! Kár.

Az a töltésezett meder végül is nem maradt ki, de a tájgazdálkodási mintaterület igen. Nem nagy kár – mondja a szakértő. A továbbfejlesztés szakértője. („A minisztérium nem gyorsaságban gondolkozik.”) Kár.

A legnagyobb kár azonban, hogy nemcsak a területről maradt ki a minta, de a létező VTT-ből is a tájgazdálkodás, sőt a vízügyes kollégák eszköztárában is csak kommunikációs fordulatként szerepel. Hiszen nem arról van szó, hogy „első körben” játszadozhatunk-e tájgazdálkodást vagy sem. Hanem arról, hogy a mentett oldali mélyárterek regionális léptékű újraélesztése jelenti a valódi, fenntartható megoldást az árvízi víztöbblet, a klimatikus csapadékhiány, a mezőgazdasági túlhasználat és a gazdasági-társadalmi kiszolgáltatottság kezelésére. Különösen abban a helyzetben, amikor a klímaösszeomlás kapcsán a szélsőségek növekedésére, egyre nagyobb-hirtelen víztömegekre és egyre súlyosabb-hosszabb aszályokra kell válaszolnunk. Így csak növekedni fog a kár.

Mert a lefolyó folyó rossz válasz. Ez csak a VTT bukásához elég. Kár érte. Rendkívül szomorúan látjuk, hogy a vízügyes szakma ilyen látványosan bizonyította, hogy nem értette meg ezeket a szakmai-tudományos szinteken és fórumokon részletesen kifejtett összefüggéséket, és hogy ilyen egyértelműen hozza tudomásunkra: hiába károgunk, nem lesz új vízügyi paradigma, nem lesz vízvisszatartás, hanem lesz hova levezetni.

Kár.

 

 

 

Nagykörű, 2008. szeptember 12.

 

 

[2] baloghpeter@elotisza.hu

[3] Lászlóffy Woldemár: A Tisza. Akadémiai Kiadó, Budapest, 108. oldal.

[4] Gondoljunk csak vissza a Tisza szabályozását megelőző időre. Fordult-e elő akkor eset, hogy e folyó egész falukat és városokat tett volna tönkre, mint ahogy Szegedet tönkretette? Igen, néhány házat egyik vagy másik községben elpusztított, de hogy egész községeket elöntött volna, az az eset nem fordult elő soha.(.)

Ország-világ tudja, hogy a Tisza-szabályozás befejezve nemcsak nincsen, sőt ha az eddigi rendszer továbbra is fog folytattatni, nemcsak újra beletellik vagy negyven év, s a szabályozás mégsem lesz befejezve (…) a most működő Tisza-szabályozási mérnöknek fia örökölni fogja apjának jövedelmező hivatalát, s ezután fiának fia követheti - egész a végtelenségig. (Részlet báró Vay Alajos Észrevételek a Tisza és mellékfolyóinak szabályozásáról. c. írásából Budapest, 1885.)

Szólj hozzá!

Lefolyók a Tiszán

2008.10.12. 22:29 Almássy Tamás

Ha a vízügyi mérnök és a marketinges találkozik...

...akkor születnek ilyen 7 országra szóló blődségek!

Itt van egy egyre gyakrabban aszállyal sújtott ország és az okos mérnök, ahelyett, hogy az ÉLTETŐ vizet áldásként emlegetné és megőrizné, inkább árvizet kiált és lefolyót keres neki.

 

Aki nem jött volna rá, a Vásárhelyi-terv óriás plakátja a gond, ahol lefolyókat montíroztak a tiszai tájba.

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása